A hozzám forduló párok gyakori panasza: “nem is figyel rám“. A megállapítás akármilyen közhelyszerűen hangzik, sokkal súlyosabb tartalmakat hordoz, mint azt gyakran gondolnánk. Az egymás iránti figyelem, a megfelelő párbeszéd hiánya tulajdonképpen azt a kérdést veti fel, hogy végső soron mi tartja akkor össze azt a két embert? Miért vannak együtt, ha képtelenek egymást meghallgatni, egymásra odafigyelni?
Az odafigyelés művészete képesség, amivel neveltetése, gyermekkori környezete miatt nem mindenki rendelkezik. Ugyanakkor ez a képesség, mely lényegesen fontosabb, mint a beszélgetés, az önkifejezés művészete, tanulható.A valódi, értő figyelem munka. Nem csak abból áll, hogy meghallgatom a másikat, ránézek, vagy hozzáteszek valamit a mondandójához. Bizonyos mértékben magamat kell félretennem arra az időre, és kicsit a másikká lennem, az ő szemével látni, az ő viszonylat- és tapasztalatrendszerébe ágyazni a világot, az ő reakciót, érzéseit átélnem ahhoz, hogy elmondhassam, rá figyelek.
Nagyon gyakran esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy a párunk ugyanolyan, mint mi, és elvárjuk – tévesen – hogy ha szeret, akkor csak egyetlen módon válaszolhat és viselkedhet, mégpedig pontosan úgy, ahogyan mi, amikor szeretünk valakit. Például sok ember van, aki nem szavakkal kommunikál, hanem tettekkel. A baj az, hogy sokan úgy érzik, hogy szavakkal sokkal egyszerűbb akaratot, kívánságokat kinyilvánítani, mint a tettekben kifejezett jelzések kódolásával bajlódni.Ez okozza újra és újra azt, hogy csalódunk, és felejtjük el azt, hogy noha ugyanazt a nyelvet beszéljük, mégis másképp használjuk, és ami a legfontosabb, másképp is értjük.
Ha a férfiak tudatában lennének annak, hogy a nők szavait nem szabad szó szerint értelmezni, hanem meg kell keresni a valódi érzelmi értelmét, akkor egy idő után könnyebben megértenék a nők gondolkodásmódját, érzelmeiket.
Önmagunk és egymás ismeretének hiánya, az egymás mellett való elbeszélés gyakran oda vezet, hogy a pár úgy érzi, hogy nem kapja meg azt a támogatást, amire vágyik. Természetesen ennek oka is az, hogy a kérés, panasz nem egyértelmű és világos a másik számára. Egy harmonikus párkapcsolatban nagyon fontos, hogy megértsük, “egy nyelvet beszélünk, mégis máshogy értjük”. Sok esetben mindkét nemnek nehézre esik ezt megérteni, és venni a fáradságot, hogy megtanulják párjuk nyelvét meg is érteni. Pedig a mindent elsöprő szerelem sok éven át megőrizhető, ha nem felejtjük el: a másik más!